Déry Attila        Attila Déry

 

főoldal

home

letöltések

downloads

könyvek

books

építészeti bibliográfia 1914-ig

architectural bibliograpy before 1914

magyar építőipari reklámok 1947 előtt

 

 

 

fém

lakatosipar

műkő

 

vissza

 

                                       

E kategória az általános épületbádogosság és lakatosmunkák mellett a díszkovács munkákat, a vas és acél tartószerkezeteket és egyéb fém anyagú épület-kiegészítőket ölelik fel.

A 67-es korszak jelentős vállalkozói a kiegyezés idején vagy utána alakultak; Jungfer-féle lakatosüzem, Árkai-, Svadló. és Zellerin-féle lakatosárugyár... A Svadló-féle üzem, a gépesített tömeggyártás felé tolódott el – akárcsak Schwarz Antal lakatosüzeme és Pick Ede lakatosárugyára. A Jungfer Gyula-féle üzem a művészi szintű egyedi öntött és kovácsoltvas-gyártmányok és a formatervezett épületlakatos-ipari termékek gyártására szakosodott. Az 1893-ban létesített Lepter János-féle épület és műlakatosgyár a 20. század elején a szecesszió előretörés idején finom műtárgyszerű lakatosmunkák kivitelezőjévé nőtte ki magát. A Fodor-féle épületlakatosüzemet a verseny az épületgépészeti és lakatosipari berendezések és felszerelések alvállalkozói-szállítói szerepkörébe tolta. A kisebb műhelyek közül kitűnt termékeinek minőségével a Korompay Ágoston üzeme. Épületdíszítő fémáru, lakatosipari termék, lámpa, gázvilágítás, vasúti kocsiberendezés tömeges gyártásával foglalkozott a Magyar Fém és Lámpaárugyár Rt. A lakatosáruk mellett vasszerkezetekre és felvonók készítésére specializálódó 1890-ben létesült Magyar Épület- és Műlakatosgyár. A századvég szecesszióba hajló belsőépítészeti divatjának köszönheti létét a Csillár Rt.

 Az első világháború után a díszlakatosipar szerepe csökkent. A nagy üzemek sok kisebb vállalkozónak adták át helyüket – akik alkalmasint díszítő munkákkal is foglalkoztak. E vállalkozások olykor tömegterméket és egyszerűbb fémszerkezeti árut is gyártottak – mint például Nagy Gyula, Lampl Ödön vagy Wekerle József –, lakatosipari működésük épületgépész szerelői tevékenységük kiegészítése volt – mint Lammel Ferencnél vagy Rysavy Bélánál –, díszbádogos munkákat is vállaltak, illetve táblakészítők is voltak, mint például Sztipán István vagy Beér Sándor.

1867 után az épületek vasszerkezeteinek kivitelezését Pesten két cég – az Oetl-féle vasöntöde és a Schlick-féle Vasöntöde és Gépgyár – sajátította ki. Az Oetl-gyár inkább öntöttvas vertikális (nyomott) tartószerkezeteket és öntött korlátokat, a Schlick inkább vízszintes (hajlított és húzott) gerendaszerkezeteket, nyílásáthidalókat, vasszerkezetű – általában Polenceau-jellegű – fedélszékeket gyártott. A 20. század elején jelent meg az építőipar e területén a MÁVAG.

A két világháború között már inkább kisebb vállalkozók – Berkes Kálmán, Kollerich Pál, Lepter János,  Márkus Lajos, Stadler Mihály... – osztoztak a szerkezetépítő piac nagy részén. Közülük Lepter és Márkus komoly ipari csarnoki és lakóházi vasszerkezeteket is kivitelezett

A pesti kül- és beltéri ónszobrok többségét is Schlick öntötte. A Ganz-gyár budai öntödéje feltehetően viszonossági alapon szállított néhány öntöttvas lépcső és erkélykorlátot.