Déry Attila        Attila Déry

 

főoldal

home

letöltések

downloads

könyvek

books

építészeti bibliográfia 1914-ig

architectural bibliograpy before 1914

magyar építőipari reklámok 1947 előtt

 

 

 

építő anyagok

 

 

 

vissza

 

                                       

Az építő ipar a 19. század elején vált önálló iparrá, tulajdonképpen úgy, hogy művelői észre sem vették. A cementgyártás már eleve gyári léptéket – beruházások, gépek... – kívánt, és e gyári termelést a téglagyártás Hoffmann-kemencés technológiájával követte. A klasszicizmus építészetének típus megoldásait a szakiparok gazdaságos tömegtermeléssel szolgálták ki. A 19. század második felétől

– az építőipari alapanyagok (cement, tégla, műhabarcs...),

a különféle tartószerkezetek alap és másodlagos elemei,

– a szakiparok termékei (nyílászárók, burkolóelemek...),

– a vegyipari termékei (festékek, védő és tartósítószerek) az iparszerű gyártás termékeivé váltak. E termékeket előállítók és velük együttműködő vagy tőlük független kereskedők árusították.

Azok a reklámok, ahol külföldi – általában osztrák – cég szerepel, természetesen meghagyom a német elnevezést. Ahol magyar céget német névvel hirdetnek, a magyar cégbejegyzés szerinti nevet is beírom, tekintet nélkül arra, hogy a reklámon fel van-e tüntetve – kivéve akkor, ha mindkét nyelvű reklám szerepel a felsorolásban.

Az építőipar reklámjainak egy része gyártót, más része forgalmazót takar. Az első világháború után néhány nagy kivitelező cég – például Sorg Antal – azonban saját gyártott vagy forgalmazott termékeit termékeit mutatta be.

A kínálat egyik fő pillérei a tégla és a cementgyártás voltak. A kiegyezés után kisebb cementgyárak sora működött hazánkban. Ilyen volt a bécsi konkurencia által hamar tönkretett Benkó Károly nyergesújfalusi, Csik József szerémi, Benczúr József mógyoróskai üzeme. Komolyabb és technológiailag modernebb vállalkozás volt Rogge Miksa lábatlani cementgyára. Egyes vállalkozók beton-anyagú termékeik miatt álltak rá az önálló cementgyártásra. Ilyen volt a burkolatokat gyártó Cristofoli Vince és Walla József is. A 19. század végére a beocsini gyárakat egyesítő Redlich, Ohrenstein és Spitzer féle cég ha nem is monopolizálta a haza cementgyártást, de kiemelt helyzetbe került vetélytársaival szemben.

Csak az első világháború utáni átrendeződés változtatta meg a piaci helyzetet. Ekkor a kartellben működő gyárak többé-kevésbé felosztották maguk között a piacot. Ilyen gyár volt az 1920-as években a Bélapátfalvára települt Egercsehi Kőszénbánya és Portlandcementgyár Rt. és a Magnezit-ipar Rt. Az 1920-as években a többinél tőkeresősebb MÁK (Magyar Általános Kőszénbánya Rt.) jó minőségű portlandcementjével és bauxitcementjével piacvezető helyzetbe került. Nagyobb cégek – mint a lábatlani és nyergesújfalui cementgyárakat átvevő Egyesült Tégla és Cementgyár Rt. a tégla- és a cementgyártás együtt művelték.

Magyarországon régen uradalmak, települések elöljáróságai, különféle társulatot és cégek egyaránt működtettek téglagyárakat. Ezek általában helyi igényeket elégítettek ki. Mellettük működtek nagyobb gyárak is. A reformkorban keletkezett és továbbélő pesti üzemek – Mieszbach-féle gyárat öröklő Drasche Henrik, a Hungária Gőztéglagyár, Lechner János-féle üzem... – a 19. század második felében Hoffman-kemencés rendszerűek voltak. A nagyobb üzemek – mint az István Téglagyár Rt., a Drasche-gyárból lett pesti Kőszénbánya és Téglagyár Társulat, a Rapid tégláiról nevezetes Csornai Gőztéglagyár... – mellett egyes specializálódott gyárak – például mészhomok-téglagyár – számíthattak országos ismertségre és vevőkörre. Ilyen volt a Hofhauser Lajos-féle téglagyár, a Virava József-féle téglagyártó üzem.

Széles körben ismertek voltak hazákban a különféle előrekevert "műhabarcsok", az azbeszt-alapú gyártmányok, és az egyes speciális elemek – például Walla József kőanyagcsövei, a Magyar Kerámia Rt. termékei...